2011-es táborok:

 

"Vidám vakáció"
Játékos foglalkozások 4-12 éves gyerekeknek
2011. július 4-15.

 

A Vidám vakáció nevet viselő két hetes gyerekfoglalkoztató program a Hodos-Venerque Baráti Társaság kezdeményezésére és szervezésében valósult meg. Ebben vállalt partnerséget a Kulcs Egyesület is.
Naponta 9-13 óra között találkoztunk az elemi osztályos gyerekekkel - hétfőtől péntekig - a helyi iskolában. Összesen 26 gyereket mozgatott meg a program, amit Orbán Erzsébet tanítónő, Farkas Imola diák és Adorjáni Csilla szociálpedagógus vezetett le. Nagyon jól együtt lehetett dolgozni mindenkivel, szervezőkkel, gyerekekkel, szülőkkel egyaránt.


A programról:

A gyerekekkel közösen minden napnak nevet adtunk és erre építettük az adott foglalkozásokat. Minden napra jutott főtevékenység, ami valamilyen kézműves tevékenységet jelentett. Ilyen volt a karkötőbogzás, a pókfonás vagy a nyártündér készítése, amit nagyon élveztek a gyerekek. A testmozgató reggeli torna és a különféle energetizáló, csapatépítő játékok szintén szinesebbé tették a vakációs hétköznapokat. Utolsó napra behívtuk a szülőket is, hogy szemléltessük az együtt eltöltött idő örömeit. Természetesen őket is bevontuk a játékokba, amivel egy szokatlanul különleges hangulatot idéztünk elő.

Érdekesség:
Már a második nap arra gondoltam, hogy le kellene egy kicsit fárasztani a gyerekeket, mert nagyon tele vannak energiával. Játszodtunk is egy Laurentiásat, amit körben sétálva énekelni kell és bizonyos szavaknál - amik elég gyakran előfordulnak - le kell guggolni. Tetszett is nekik, a bökkenő csak az,  hogy másnapra és utána egész hétre nekünk, vezetőknek lett kegyetlen izomlázunk.

Adorjáni Csilla

 


"A jövőnk tőlünk függ..."  -   Ifjúsági tábor Besztercén
2011. július 11-18.

2011. július 11-18 között zajlott Besztercén az a tábor, aminek a jelmondata: „A jövőnk tőlünk függ...” – ez egy cseretábor volt tömbmagyarság és szórványközösségek fiataljai számára. Lázár Erdélyi Juditot és jómagamat szabadidő tervezőként kértek fel. Végülis mi voltunk a táborvezetők, hiszen az első ismerkedéses, összerázós tevékenységtől kezdve az esti elcsendesedéseken át egészen a program összefoglalásáig és lekerekítéséig jelen kellett lennünk és főleg „résen”. Természetesen készültünk és gyakran improvizáltunk is.

A nyolc napi együttlét során a résztvevők megismerkedhettek a Beszterce és környékén lévő történelmileg jellegzetes helyekkel, műemlékekkel, legendákkal, emberekkel. Templomokat látogattak, ízelítőt nyertek a fennmaradt folklórból, ismerkedtek az ott élő emberekkel, azok élettörténeteivel, valamint kipróbálhatták a nádfonást. Népdalokat tanultak és tanítottak egymásnak. Lovagoltak, falumúzeumot látogattak, „kincsre vadásztak”, tartalmas közös mottókat fogalmaztak meg.

A tábor ideje alatt megtapasztalhatták, hogy a felszín mögött igenis ott lapul egy igazán közös, emberi, kulturális ős mag, amely az együttlét, a jó szándék és egyetemes értékek kíséretében képes kihajtani, szárba szökni majd akár gyümölcsöt teremni.

A szabadidős tevékenységek alatt olyan helyzeteknek voltak kitéve, melyekben együtt kellett működniük, döntéseket kellett hozniuk, megoldásokat kellett találniuk és egyéni képességeikkel gazdagíthatták a közösségi élményt.

Különböző történelmi eseményeket dramatikus módszerekkel jelenítettek meg, továbbá új megértési szintekre jutottak azáltal, hogy kreatívan mai kontextusba helyezték át azokat, összefüggéseiket fedezve fel. Egyes címerek összetevőit vizsgálgatva saját értékeiket is rendszerezhették, átlényegülhettek, erősítve ezáltal személyes és nemzeti identitásukat.

Minden egyes közös tevékenységet közvetően arra bátorítottuk a résztvevőket, hogy azokból próbálják majd a leghasznosabbat, legértékesebbet megtartani és kamatoztatni a jót akkor is, ha bizonyos tevékenységek pillanatnyilag kellemetlen érzést hagytak bennük valamiért.

A szálláshelyen (Besztercei Református Gyülekezeti Központ - Kollégium) kifogástalan körülmények fogadtak és készséges kiszolgálásban volt részünk. Az étkezés catering-rendszerben voltmegoldva: ezen a részen még lehet finomítani olyan értelemben, hogy változatosabb legyen a felhozatal. Az idegen vezetők, kísérők mind példásan , odaadóan és szeretetteljesen kísértek, meséltek és álltak mellénk. A hét alatt szerzett információk, élmények egy vetélkedő jellegű tevékenységben is kikristályosodtak, ahol a gyerekek szimbolikus díjakban részesültek.

A közös beszélgetések, utazás, esti példás történetek, játékok, újonnan született barátságok, éneklések, tekintetek, visszajelzések és végén a búcsú mind-mind egy tartalmas együttlétre emlékeztetnek és újabb hasonló táborok szervezésére bátorítanak. Judittal együtt dolgozni nagyon jó: odaadásával, kreativitásával és egyfajta rátermettségével igazán helyzetben van és kiegészít engem.

Szőcs Rajmond



Személyiségfejlesztő tábor Deményházán
2011. augusztus 15-21.

Egy másik, tisztán Kulcsos műsorszámunk” volt e nyáron a nagy gyűjtőszóval ellátott személyiségfejlesztő tábor, amelyet már áprilisban kezdtem népszerűsíteni két javasolt nyári dátummal és ezúttal köszönet azoknak, akik a reklámozásban részt vállaltak. Végül a második javasolt dátumra jött össze, augusztus 15-21 között, Deményházán.

Örömünkre 4 olyan résztvevő is jelentkezett, akik ezelőtt két évvel már vettek részt Kulcsos táborban Szőkefalván. 5 fiú és 9 lány próbálgatták e hét alatt a saját határaikat, egymás személyét valamint a mi tűrőképességünket, hozzáértésünket vagy éppen rugalmasságunkat. A többes szám természetesen azért, mert nem egymagam, hanem Fülöp Tímea - újdonsült szociálpedagógus - ismerősömmel együtt terelgettük ezt a társaságot. Timi a gyermeki derűjével, sugárzásával, lelkességével és nem utolsó sorban alapos hitéleti ismereteivel tette a közöshöz saját részét, tapasztalatát és nagyon helyénvalóan.

Ő így ír a táborról: "Az a pillanat volt kimagasló számomra a hétvége alatt, amikor azt láttam, hogy megszűntek egyedül működni, megszűnt az fontossá lenni, hogy ÉN boldoguljak, valami változott bennük, már nem külön-külön láttam őket, hanem teljesen eggyé váltak, megértették, hogy együtt könnyebb és együtt lehetséges. És lehetett és könnyebb volt (...)." 

Egy résztvevő így emlékszik vissza a táborra: "Délután megérkeztünk a tábor helyszínére és ismerkedő játékokat tátszodtunk. A többi napokon különféle játékok voltak, több csapatépítő de egyéni is. A táborvezetőkkel nagyon jól lehetett egyezni, még üzletbe is elvittek. Szabadidőnk annyi volt, hogy kipihenjük magunkat. Minden este a gyertyáknál elgondolkoztunk és felelevenítettük magunkban azt a napot. Az utolsó nap volt a legnehezebb, mert akkor volt a búcsú." 

A személyiségről valahányszor és valahányan megkísérelnek beszélni, annyiféleképpen teszik a maguk ismeretei és az addig felépített rendszerek mentén. Mi Deményházán ez alatt a hét alatt többnyire arra összpontosítottunk, hogy a személyiség (még ha néha csak önmagához is viszonyítjuk) nagyon sok összetevőből áll össze nagyon sokféleképpen, időigényesen, valamint arra, hogy ezzel a sokféleséggel kölcsönhatásban van a közösség, a kapcsolatok, a kommunikáció (stb), a tükörvilág amiben állandó oda-vissza hatások érvényesülnek. Ebben az egyhetes szerveződésben helye lett annak, hogy ÉN, mint individuum, ugyanakkor ÉN, mint felelős társ a MI-ben. A gyerekeknek alakulniuk kellett és alkalmazkodniuk a néha vicces, máskor komolyabb felhívásokhoz: volt, aki életében először mosogatott és ez nem is volt rossz, hiszen rövidesen már önkéntesen vállalta ezt. Szó volt érzelmekről, értékekről, bizalomról, helyenként érvényesülhettek a rejtettebb személyes képességek, helye volt a szabadidős feltöltődésnek, lazulásnak, a tábortűz izgalmának, az éjszakai lopózásoknak és természetesen a szívet melengető első tábori szerelemnek.

A tábort keresztény szellemiségben, lehetőségünk és meggyőződésünk szerint egyetemes értékek mentén igyekeztünk megélni, vezetni. Hála legyen a Jó Istennek és minden résztvevőnek, velünk együtt gondolkodónak ezért az együttlétért, hogy gyümölcsöző legyen és folytatása legyen!

Képeket itt  lehet megtekinteni.

Szőcs Rajmond