Hogyan készítsem fel szülőként a gyereket az iskolára? (Lazsádi Csilla)

A gyerek 6-7 évesen éppen annyit tud az iskoláról, mint amennyit szülei, az óvónők, testvérei vagy a szomszéd gyerekek elmondtak neki róla. A felnőtt félelmei így könnyen a gyerek félelmeivé válnak, elvárásai, a gyerek elvárásai, vágyai a gyerek vágyai lesznek. Mindezzel együtt „Az iskola” izgalmas és félelmetes, mert valami új, ismeretlen, ahol kezdetben idegenként van jelen a kisdiák.
Mindenik szívében ott remeg, hogy "most mit kell tennem", "kihez tartozom", ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy kivétel nélkül minden gyerek azzal a hittel indul el, hogy "én is majd okos és ügyes leszek, mindezek után még nagyobb elismerést nyerek a szüleim előtt" (elsősorban).
Az ambivalens érzelmek kavargásában a gyereknek elsősorban biztonságban kell éreznie magát. Tudnia kell, hogy őt mindentől függetlenül nagyon szeretik a családjában, bíznak benne, hogy megküzd ezzel az ismeretlennel, mégpedig győztes hercege lesz a tudománynak, azaz a képességeihez mérten a lehető legjobban fog érvényesülni. Nem azt a hitet kell látnia a szülő szemében, hogy éltanuló lesz, hanem azt, hogy ő egymaga, sajátos tulajdonságaival értékes, szerethető, tudnia kell, hogy a jegy nem az egész személyiséget jellemzi, csak az adott tantárgyból, az adott leckével kapcsolatos teljesítményét minősíti.


Néhány jó tanács az első iskolai napokhoz:

  • elsősorban a mi magunk legyünk nyugodtak, bízzunk a gyerekünkben a tanítóró, az iskoláról, l beszéljünk pozitívan, de reálisan, túlkapások nélkül, a gyerekek nagyon érzékenyek az igazságra

  • a gyereknek ebben a számára új, bizonytalan helyzetben legyünk erős pillérei, hadd érezze iskolakezdéskor még jobban, hogy mennyire kedves számunkra

  • az első iskolai nap legyen ünnep: kellemes, ceremoniális készülődés - ha lehet, legyen kész minden időben, a késés miatti feszültség, a szülő aggódalmaskodása felerősítheti a gyerek negatív érzelmeit, hazaérkezését is meg lehet ünnepelni, családi naplóba pirossal bejegyezni, fényképpel megörökíteni, otthon közösen rajzot készíteni róla

  • első napján ne nógassuk ezernyi aprósággal: nézd megezt, figyeld meg azt, köszönj, állj, ülj, ne tedd így, úgy tedd stb. – a legszükségesebb jótanácsokon túlmenően tapasztalja meg önállónak, erősnek magát, ne a megfelelni vágyás szorongása legyen az első iskolai élménye és hadd figyelje azt, ami számára szembeötlő, fontos

  • ne kérdezzük mindjárt az elején: „Mit tanultál?” - a gyerek, ha játékosan tanítják, legtöbbször nem tud válszolni erre a kérdésre, az ismeret természetes módon épül be a már meglévő tudásrendszerébe – inkább kérdezzük meg, hogy van-e valami, ami rendkívüli módon tetszett aznap, kikkel beszélgetett, barátkozott, hogy érezte magát az iskolában

  • ne tegyük ki a gyereket kínos ellenőrzéseknek: „Megjegyezted, mit mondott a tanító néni?”, „Szereted a tanító nénit?”, „Kit szeretsz a legjobban?”

  • soha ne zsaroljuk azzal, hogy „Ha nem tanulsz, nem szeretlek!” - a teljesítményével az ő fejlődését szolgálja, nem a felnőtt szeretetét, elég azt tudnia, hogy a sikere, a mi örömünk is